Családi dinamika-Családdinamika

Vajon lehet-e egy gyermeket önmagában figyelni, egy elszeparált, fejlődésben lévő személyiségként? Vajon lehet-e bárkit anélkül megismerni, megérteni, gyógyítani, hogy nem nézzük a családját, a közösségeit, amiben benne van? családi din

Egyéni pszichológusként sokszor találkozom azzal a helyzettel, hogy a terápián a gyermekkel elindulunk a gyógyulás, a változás útján, de valamilyen érthetetlen módon megakad a folyamat. Vagy ha a gyermek jobban lett, valaki mással történt valami a családban. Olyan esetek is vannak, hogy a gyermek a családi helyzetben újra rosszabbul lesz, felerősödik a tünete. Mintha a problémájának lenne valami funkciója.

Családterapeuták már különböző iskolákat alapítottak, melyek azt próbálták megérteni, hogy mi is a család, hogyan működik, és ebben hogyan vannak jelen az egyének. Bár az elméletek között jelentős különbségek vannak, ennek a vonulatnak az egyértelmű hozadéka, hogy a családot elkezdték nagyobb jelentőséggel felruházni. Hiszen nem csak emberek jogi, anyagi, erkölcsi közössége, hanem annál sokkal több. Van történetük, van gyökerük, vannak rendszereik, alrendszereik, határaik, értékeik, és a jelenlevő –vagy akár nem jelen levő- személyeknek szerepeik, funkcióik. családi2Így a problémás helyzetben a terápiába járó egyén tünetének is van valamilyen funkciója. A család működésének fontos eleme, hogy a családtagok közti dinamikával, hatásokkal egyfajta egyensúlyt tartanak fenn. A tünetet hordozó személy (aki sok esetben a gyermek) a problémájával fenntart egy furcsa, de kiszámítható egyensúlyt. Így a tünet csökkenése, vagy megváltozása felborult családi életet okozhat.

Például gyakran előforduló  probléma, hogy a gyermek nem akar egyedül aludni, nem akar „kimenni a szülői ágyból”. Egy esetleges sikeres terápia után/közben felmerülhetnek azok az indokok, amelyek megvédték az anyát/apát az intim kapcsolattól, az együttalvástól. Így a gyermek javulásával egyidejűleg megjelenhet egy párkapcsolati krízis, amely a valódi oka a gyermek tünetének.

Természetesen nem minden esetben erről van szó, de a családi működés megértése elengedhetetlen a gyermek megértéséhez. A család strukturáltan, egyfajta rendben működik. A családtagok alrendszerekbe, szövetségekbe vagy koalíciókba csoportosulnak. Így beszélhetünk szülői alrendszerről, gyermekek alrendszeréről, vagy anya és lánya közti szövetségről. Problematikusabb, mikor koalíció alakul ki egy harmadik taggal szemben, például szülő és gyermeke között a másik szülő felé.családi3 Ilyen esetben a szerepek szinte előre lejátszottak, és az alrendszerek problémás működését is láthatjuk, mivel a szülői és gyermeki alrendszer összemosódott, vagy összekeveredett. A jól működő családban határok vannak az alrendszerek között, melyek biztonságot nyújtanak, de közben nem túl rigidek, szigorúak. Ugyanis a túl erős határok megfojtják a benne élőket, és az élettel természetesen járó változásokra nem tudnak reagálni. Hiszen a családi életciklusok minden család életében eljönnek: ifjú párból gyermekes család lesz, majd óvodába, iskolába kerül, a gyermek serdül, vagy kirepül a családból. Ezek mind várhatóak, mégis minden családtag részéről változtatást igényelnek. A kifelé zárt családok elkülönülhetnek ugyan a külső kapcsolatoktól, és erős családként lehet őket látni, mégis zavart kelthet a növekvő gyermek önállósodásában. Ez fokozódik akkor, ha a családon belül összemosódnak a határok, nem egyértelmű, hogy kinek mi a dolga, kihez mi tartozik. Például akár abban is megjelenhet, hogy a kiskamasz gyermeknek az öltözködésébe, testével kapcsolatos teendőkbe, élményeinek megélésébe teljes mértékben beleszólnak. De ez csak egy eset a sok közül.

A család működése, értékei, szabályai, rituáléi nagyban befolyásolják, hogy a külső kapcsolatokhoz, az őket ért eseményekhez hogyan viszonyulnak. családA család egy olyan rendszer, ahol senkit nem lehet önmagában egyedül, egy egységként nézni. A tagok cirkulárisan, körkörösen hatnak egymásra. Ettől válik egyensúllyá a működés. Lehet, hogy a gyermek egy másik helyzetben nem pisilne be. Lehet, hogy a férj nem lenne agresszív egy másik feleséggel. Lehet, hogy a feleség nem kiabálna egy másik családban. Lehet. A szerepek azonban biztos, hogy találnak maguknak valakit, akik betöltik őket. Az agresszív apa eltűnése után a legnagyobb fiú, vagy a nevelőapa válhat agresszívvé. Semmit sem érdemes magában figyelni. A család működik. Vagy rosszul, vagy jól, de mindenesetre egyfajta egyensúlyban. Így a változáshoz figyelembe kell venni az egész egységet, és közösen munkálkodni ahhoz, hogy változás álljon be.

Reklámok
Kategória: Családi élet | Címke: , , , , , , , | 2 hozzászólás

A fiúk, meg a lányok

Miközben a fiú fiúk és lányokkishúgát pelenkázza az édesanya, lelkesen segít az 5 éves báty. Látszik rajta az érdeklődés:

-Anya!Anya! Noéminak miért más?

– Kicsim, tudod a lányok, meg a fiúk, különböznek. Isten másmilyennek teremtette őket.

– Jó, jó, de miért más Noéminek?

-Tudod a fiúknak meg a lányoknak más dolgaik vannak…

-Jójó, de anya! Noéminak miért más a zoknija az egyik lábán?!

Kategória: Gyerekszáj | Megjegyzés hozzáfűzése

Iskolafóbia: létezik, vagy csak kezdődik az év?!

A tanév kezdetén talán többször találkoznak szülőként azzal a nehézséggel, hogy egy gyermek nem akar iskolába menni. Felmerülhetnek igazán jó kifogások: betegségek hasfájástól a hajfájásig, vagy akár az otthoni tennivalókba besegítés. A gyerekek ilyenkor igazán kreatívak! iskolafóbia 5És valahol ez érthető is. Hiszen itt volt az egész nyár, tele izgalmakkal. Együtt tölthették az idejüket a családdal szűkebb és tágabb értelemben is. Valószínűleg többet tudtak focizni és PS-ezni, rajzolni és babázni is a barátokkal, sőt még az esti takarodó is megborult egy időre. Ehelyett most itt a szeptember, ami magával hozta nem csak az őszt, hanem az iskolát is. És ahhoz a két és fél hónaphoz képest az elkövetkező 9 és fél hónap rengeteg idő „rabságban”, feladatokkal és teljesítménnyel. Ezt még a karácsony sem dobja fel! Szóval szerintem egy kis empátiával meg lehet érteni, hogy ha a gyerekben felmerül az iskolával szembeni ellenszenve. Mégsem áll itt meg az élet.
Az esetek nagy részében a gyerekekre könnyebb ezen a téren hatni. Bár húzódzkodnak a reggeli keléstől és a házi feladatoktól, mégis el lehet velük indulni iskolába. Megértik, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem azért csinálunk, mert szeretjük, hanem mert kötelező. Közben elkezdenek emlékezni a jó dolgokra is: az érdekes információkra, a sikerélményre, a közös éneklésre, a szünetekre a barátokkal. iskolafóbia 4Egy pár nap, és újra lelkesek az iskolát illetően. Vannak ebben hullámok, melyek az év során felbukkannak, és újra át kell ezen menni. A szünetek jól jönnek ilyenkor egy kis pihenés gyanánt. Azonban vannak gyerekek, akiknél nem oldható meg ilyen könnyen a reggeli indulás, és nem találják meg ilyen könnyen az iskola szépségét sem. Vajon miért?
Bizonyos gyerekeknél az elválás a nehézség. Ez főképp iskolakezdésnél, vagy iskolaváltásnál merülhet fel. Ezek a gyerekek sokkal erősebb félelmet, szorongást élnek át szüleiktől való elváláskor, melyet szinte alig tudnak elviselni. Nekik valószínűleg az óvoda is nehézséget okozott, vagy a vendégségben is inkább szüleik közelében maradnak. Náluk nem maga az iskola okozza a szorongást. Nekik bármilyen hely, ahol nincs ott anya, vagy apa, veszélyes és félelmetes.
Vannak olyan gyerekek, akik a társas helyzetektől félnek. Nem szeretnek sem az osztály, sem más közösség központjában lenni, sőt, inkább örülnek, ha észre sem veszik őket. Náluk a szorongást a másik gyerekkel, vagy felnőttel való kontaktus, vagy interakció, kapcsolódás okozza. iskolafóbiaFélnek, hogy több ember előtt nevetségessé válnak, megszégyenülnek, vagy kínos helyzetbe kerülnek. Az iskola ehhez egy fokozottan nem kívánatos hely, hiszen egész nap egy osztályban van, ahol a tanító, vagy tanár bármikor felszólíthatja. Meg lehet úszni az iskolát feltűnés nélkül, de egyszerűbb az egész iskolát, és iskolai létet kerülni.
Vannak olyan gyerekek, akiknek a tanulás nem megy. Egyrészt értelmi képességtől, értelmi kapacitástól is függ, másrészt a figyelemtől, illetve egyéb részképesség-zavaroktól. Bizonyos gyerekek átlagos, vagy akár magas IQ-val rendelkeznek, mégis nehezen olvasnak (diszlexia), vagy nehezen írnak (diszgráfia), vagy nehezen számolnak (diszkalkulia). Számukra az iskola a kudarcok, és bizonyos esetekben a megalázkodás helyszíne. Kialakulhat ezekben a gyerekekben is olyan érzés, hogy inkább elkerülnék az iskolát, minthogy átéljék újra ezeket.
Előfordul olyan is, hogy valakit az iskolában bántalmaznak (fizikailag, vagy pszichésen). Girls standing apart from others in schoolEz lehet egyszeri alkalom is, vagy akár folyamatos. Kirekeszthetik az osztályból, vagy akár csak annak egy részéből. Ez is okozhatja azt a motivációt, hogy elkerülje az iskolát. Bár ez egyfajta menekülés, mégis a helyzet egy –hosszútávon nem túl jól működő- megoldása, hogy utálat, rossz érzés kapcsolódik az iskolához, és inkább kerüli azt.
Az iskola kapcsán erős szorongást átélő gyermekek sokféleképpen reagálhatnak a reggeli indulásra. Nagyon gyakran fordul elő, hogy fejfájásra, hasfájásra panaszkodnak. Vannak olyan gyerekek, akik rendszeresen be is lázasodnak. A szorongás olyan erős dührohamot, vagy hisztit is kiválthat, amely miatt nem képesek elindulni. Továbbá előfordulhat olyan eset is, hogy a gyerek nem tud elaludni, és emiatt fáradságra panaszkodik az induláskor. Ezek mindegyikénél a szülő is tud róla, hogy a gyermek nem megy végül iskolába.
Az iskolafóbia úgy tűnik, hogy nem egy konkrét zavar, hanem inkább egy olyan tünet, amely mögött különböző okok, szorongások állhatnak. Ezen felül vannak olyan iskolakerülő gyerekek, serdülők, akik nem élnek át szorongást, rossz érzést az iskolával kapcsolatosan, hanem motivációjuk veszítik el a tanulással kapcsolatosan, és deviáns viselkedés felé indulnak. Sokszor kockázatkereső viselkedéssel, törvényszegéssel, ellenállással kapcsolódik össze.iskolafóbia 6
Most már láthatják, hogy mennyiféle oka lehet annak, hogy a gyermek távol szeretne lenni az iskolától. Feltétlenül fontos azonban tudniuk, hogy mivel segítenek a gyermeküknek! Nem azzal, ha benne tartják a megszokott, ám hosszútávon nem működő helyzetben: a függésben. Ha nem mennek iskolába, nem tanulnak meg önállóan létezni egy közösségben, vagy megoldani konfliktusokat, szembenézni a félelmekkel. Annak ellenére, hogy erős szorongás kapcsolódik az iskolához, a tartós otthon maradás nem segíti a gyermeket a későbbi beilleszkedésben.
Emellett nagyon fontos a gyermek biztonságérzete is, ezért a mély vízbe sem kell dobni. iskolafóbia 2A pedagógussal szoros együttműködésben lehet a legjobban kialakítani azt a közeget, ahol a gyermek fokozatosan biztonságban érezheti magát, és megélheti közben önállóságát is. Amennyiben nem működik szakember segítsége nélkül, érdemes pszichológus is bevonni, hogy a gyermek egyéni terápiában megerősödjön, a szülő és a pedagógus pedig támogatást és segítséget kapjon a helyzet kezeléséhez.
És ami még fontos: beszélgessenek gyermekükkel, hogy a fenti lehetőségek közül melyik az, amelyik gyermekük szorongásának a tárgya. Annak megfelelően tudják támogatni, és bátorítani a helyzettel való sikeres megküzdésre.

Kategória: Bemutatkozás, Iskola-tanulás, Kisiskolás kor, Serdülőkor (14-18 év) | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Mert a “szembekötő”-nek van értelme

“Édesanya, mikor megint szembekötő hártyánk lesz Petivel, akkor menjünk el a gyógyszertárba, és vegyünk körömvirág krémet is.”

Peekaboo: Researchers found that young children believe they are invisible if people can't see their eyes

A gyerekek mindig úgy irányítják a beszélgetést, hogy új ismeretük benne legyen. Amit pedig nem értenek, azt megváltoztatják saját ismeretük, világképük szerint. A szembekötőnek sokkal több értelme van, mint a kötőhártyának. Ezt mindannyian beláthatjuk!

Kategória: Gyerekszáj | 1 hozzászólás

Gyerekek és a halál témája

Furcsa párosítás. Gondolhatnánk, hogy a gyerekeknek semmi dolguk a halállal. Jobb lenne, ha megmaradnának ártatlanságukban, reményeikkel és álmaikkal, minthogy a halállal, az elmúlással, a veszteséggel foglalkozzanak. Főképp, ha arra gondolunk, mennyi idejük van még hátra! Girl misses on mumVannak azonban olyan helyzetek, amikor ez nem igaz, és a gyermek saját halálával, elmúlásával kell megküzdenie, vagy legalábbis megéli halálfélelmét egy súlyos betegség, krónikus betegség esetleg baleset kapcsán. Persze a halál kérdése akkor is felmerül, mikor elveszítenek egy közeli családtagok, vagy annak veszélye áll fenn. Az elmúlással nem csak életesemények kapcsán, hanem a fejlődésük során is foglalkoznak a gyermekek, ahogy érzékelik, hogy ez az élet része. Mert tulajdonképpen az is.

A kisebb gyerekek – egy rövid ideig, pár évig – rugalmasan kezelik a halál fogalmát. Egy három év körüli gyerek életébe már bekerül a kérdés, hogy miért nem találkozhat többé a dédivel, vagy mi történt a kutyussal, akivel tegnap még játszott. Mégis olyan nehezen érti meg. Sokszor előfordul, hogy újra és újra kérdezgeti, hogy mi történt, és ez mit jelent. gyermek és a halál 6Ez azért lehetséges, mert ebben az életkorban a halál még visszafordítható a világról alkotott képükben, vagyis a mennyországba távozás pont annyira logikus és egyszerű, mintha Lengyelországba mennénk, majd onnan vissza – magyarázta nekem egy 3 és fél éves kislány. Az ilyen korú gyermekek súlyos betegsége során, amely az életüket fenyegeti, nem igazán fogják fel, hogy ez mit jelent. Sokkal inkább érzik a család félelmét, a szülők szorongását és szomorúságát.

A hat-hét éves gyerekeknél már elkezd megváltozni ez a kép a halálról. Talán ilyenkor foglalkoznak ezzel a legaktívabban. Kíváncsiak családi eredetükre és az elmúlásra is. A visszafordíthatatlanságon túl rengeteg kérdésre nem kapnak pontos választ, mint a lelkük, az emlékeik, az érzéseik hogyan maradnak meg, vagy vesznek el. Talán ekkor kerül be a félelem is a halál kérdéséhéhez, hiszen felfogják, hogy az végleges, de nem tudják, hogy mi várható utána. Mégis a saját halálukkal kapcsolatosan inkább azt a veszteséget élik meg, hogy szüleikkel nem lehetnek együtt, nem pedig azt, hogy saját magukat veszítik el.

Identitásuk, önmaguk elvesztése és a gyermek és a halál 5halál gondolata a serdülőkorban jelenik meg ezután. Az ekkor felmerülő kérdések már sokkal inkább közeliek azokhoz a kételyekhez, amelyeket a felnőttek is megélnek. Emiatt megnyugtatásuk sem olyan könnyű, saját útjukat keresik a kérdésben, és inkább együttgondolkodásra, útmutatásra várnak, mint pusztán megnyugtatásra.

A halál kérdése, azzal való foglalkozás mindenki számára nehéz, már óvodáskor végétől kezdve. Ám azoknak a gyerekeknek a helyzete, akiknek saját magukkal kapcsolatosan kell szembesülniük a haláluk kérdésével, még nehezebb téma. Ez azért lehet egyrészt, mert az ilyen beteg gyerekek a szeretteikkel vannak körülvéve, akik szintén krízisben vannak a gyászuk feldolgozása miatt, és annak szakaszain halad ki-ki a maga tempójában. Így mennek végig a tagadás, a düh, a csalódottság és a szomorúság érzésén. Ilyen állapotban nem egyszerű még gyermeküknek is támaszt nyújtani. Ezekben a helyzetekben, ami a legjobban segít, ha képesek nyíltan beszélgetni a halálról.Mother Consoling her Daughter Megjelenhetnek érzések, amelyek valószínűleg nagyon hasonlóak gyermekünkéhez, és könnyebben egymásra tudnak hangolódni, és megértik egymást. Ez azért is lehet fontos, mert a gyermek, ha nem beszél róla, akkor valószínűleg saját magában küzd félelmeivel egyedül, nem pedig elfogadta és feldolgozta a kérdést. És azért ő még gyerek, ezért nagyobb szüksége van a támaszra. Csak ismételni tudom, hogy a nyílt érzések és a közös élmények a legfontosabbak ilyenkor. Persze ez nem azt jelenti, hogy a között együttléteknek folyamatos témája legyen a betegség és a halált. Fontos figyelni arra, hogy más kapcsolódási pontok is legyenek, más élményeket is átélhessen. Emellé az olyan helyzetek is bekerülhetnek, amelyekben a gyermek megélheti önállóságát, vagy küzdését, erejét.

Fontos arra is gondolnunk, hogy a gyerekek érzései közt akkor is megjelenhet agyermek és a halál 2 halálfélelem, ha nem feltétlenül fenyegeti az életét a betegség, „csak” az életének a része, vagy hosszabb ideig betegeskedik. Logikusan végig gondolva nem reális a félelme, mégis foglalkozni kell vele. A megnyugtatás mellett persze fontos a realitás, a valóság elmesélése, hogy így megértse, valódi veszélyben nincs, mégsem szabad lekicsinylően gondolni a félelmére, amit –akár reális, akár irreális, de átél.

A gyász mindenkinek nehéz, akár gyerekként, akár szülőként/hozzátartozóként vannak benne a halállal való találkozásban. Megterhelő élmény, mely rányomja a bélyegét a mindennapokra. Eléggé különbözően reagálhatnak a helyzetekre: van, aki inkább bezárkózik, van, aki inkább nem törődik vele. Vannak személyek, akik az elején nem fogják fel, és ez sokáig így is marad. Mások az elején helytállnak, majd egy idő után tör rájuk a fájdalom. vagy történhet fordítva is, hogy a betegség elején leblokkolva nem, vagy csak nehezen tudnak részt venni a tényleges feladatokban, majd szépen ez enyhül. A változásoknak, krízisnek a megoldásai addig, amíg a személy képes kapcsolatban maradni a körülötte levőkhöz (társakhoz, családtaghoz, baráthoz, lelkivezetőhöz…) és van érzelmi támasza, aki ki tudja hozni a gödörből, addig valószínű, hogy fel tudja dolgozni az eseményeket. Viszont ha túlzott szomorúságot, szorongást él át (akár a gyerek, akár a felnőtt), bátran keressen fel szakembert, mert akár néhány beszélgetés is nagy segítség lehet.

Kategória: Családi élet, Zavarok, nehézségek | Címke: , , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Testvérféltékenység

Két gyöngyszemet szeretnék megosztani Önökkel, amelyeket nem rég hallottam egy “báty” és egy “nővér” szájából. Mindketten jól kijönnek újdonsült hugocskájukkal, és láthatóan megvannak együtt. A testvérféltékenység mégis fellelhető, mégha csak egy-két elszólásban is. A szülőknek nem kell ilyenkor megijedni, ez természetes dolog, főleg, ha közben jól kijönnek. Fontos, hogy a gyermek kifejezhesse a feszültségét azzal kapcsolatosan, hogy az anya és az apa figyelmét korlátozva kaphatja csak meg, és haragudhat emiatt a testvérre és a szülőkre is. Remélhetőleg ezek csak ilyen vicces megjegyzésekben jelennek meg:
– “Anya! Èn szeretnék még száz…nem is, inkább ezer kistestvért, hogy egész éjszaka itt sírjanak nektek!”
-“Ès a kistesómat meg elvarázsolom disznóvá…..és nem is varázsolom vissza!”

Ha vannak ilyen tapasztalataik, kérem, osszák meg velünk, hogy gyűljön a gyerekbeszólás listánk testvérféltékenység témában!

Kategória: Hétköznapi pillanatok | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tartós betegség hatása a gyermek lelki fejlődésére

Egy gyermek esetében megjelenő súlyos, vagy tartós betegség nagyon megváltoztathatja a család működését. Annyit elmondhatunk minden esetben, hogy megviseli a gyermeket és a szülőket is. A nyílt viselkedés lehet nyugodtság, vagy támogatás a szülők részéről, illetve együttműködés, türelem és remény a gyermek részéről, de valahol, mélyen – vagy nem is annyira mélyen – megtalálhatják a félelmet, a feszültséget, és a bizonytalanságtól való tartást.tartós betegség 5 Betegség megjelenése még felnőtteknél is azt a reakciót váltja ki, hogy “ez nem történhet meg velem”, mely gyerekbetegségeknél fokozottabban jelen van. Hiszen ki számít arra, hogy egy ártatlan gyermek szenvedjen betegségtől? Emiatt a negatív érzések jelenléte akár fokozottabb is lehet. Miután a tagadásból kikerültek, a gyászfolyamathoz hasonló szakaszokat figyelhetnek meg, mint a düh, az alkudozás, a lehangoltság és végül az elfogadás. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy a folyamaton nem csak a szülők, hanem a gyermek is végig mehet. Ő a legkisebb, és talán neki van a legnagyobb szüksége a támogatásra. Miért is?

A gyerekek személyiségfejlődése során nagyon fontos a biztonság érzésének a megtapasztalása, ami tartós betegség esetén több szinten is sérülhet. tartós betegség 4Hiszen a gyermek bizonytalanságot él át a saját jövőjével kapcsolatosan, félelmek jelennek meg benne akár a halállal kapcsolatosan, és érzelmileg is bizonytalanabb légkörbe kerül, mivel az egész család stresszesebb, feszültebb, bizonytalanabb. Sok esetben halmozódik ez a feszültség, mivel titkolózások, őszinteség hiánya vagy a szülők túlzott szorongása jelenik meg. Mindent összevetve nagyobb feladatokkal kell megküzdenie, mint ami az életkorában aktuális lenne. Ilyen például a fájdalomtűrés, a testi beavatkozások elviselése, a betegség tüneteihez, a vizsgálatokhoz való alkalmazkodás, vagy akár a szeparáció – a szülőtől való hosszabb-rövidebb elválás.

Hosszabb betegség esetén a következőkre érdemes figyelni a gyerekeknél:

Még ha jól és ügyesen tűri is a körülményeket, fontos lehetőséget adni neki arra, hogy kifejezze félelmét, ellenállását, szorongásét vagy agresszióját. Ilyen lehet például, amikor játékban, mesében, történetben, stb. megjelenik a kórház, az orvosok, és ő lehet az “agresszor”, ő “élheti ki” vágyait a gyámoltalan gyermeken. Sokszor látható, hogy nagy élvezettel élik bele magukat a helyzetbe. tartós betegségVagy akár az is előfordulhat, hogy a játékban a gyerek – aki természetesen nem ő igaziból – ellenáll a beavatkozásnak. Ezekben az esetekben nem kell megijedni, főképp, ha a valóságban ennek az ellenkezője figyelhető meg. Persze a játékot fordítva is lehet használni, mikor a gyermek nagyon fél, és nehezen működik együtt (főképp kisebb gyerekeknél). Ilyenkor a játékban különböző szerepekben meg lehet mutatni neki, hogy mire számíthat, hogyan lehet viselkedni orvosi helyzetben és ezt kicsit begyakorolhatja.

A másik fontos dolog, amire figyelni érdemes, az a biztonságérzet, érzelmi támasz nyújtása. Ennek egyik legfontosabb lépése az informálás, és az őszinteség. Persze mindent a gyermek szintjének megfelelően kell közölni, és fontos a biztatás is. De nem érdemes azt mondani, hogy “nem fog fájni”, mikor fájni fog. tartós betegség 3Persze azt sem érdemes mondani, hogy “fú, ez nagyon fájni fog”. Inkább azzal tudják a legjobban támogatni őt, ha elmondják, hogy mi fog történni, milyen eszközzel, hogyan fognak hozzá nyúlni, és miért, milyen változást fog ez előidézni. Fontos a fájdalomról is beszélni, de rögtön mellette legyen ott a támasznyújtás, pl. az erejének és bátorságának a hangsúlyozása. Illetve a végén, mikor esetleg sír, vagy fájdalma van, akkor lényeges a vigasz. Így a személyiségében és a világról alkotott képében nem a fájdalom és a szorongás lesz a fő komponens, hanem hogy a fájdalmat ki lehet bírni, mert nem egyedül van benne.

A családi élet megváltozása már korábban szóba került. Erre is érdemes figyelni tartós betegség jelenlétében. Fontos jelenség itt a féltés. Természetes dolog, ha gyermeküket féltik sok mindentől, hiszen életük értelme, ajándéka, stb. betegség2Emellett a valóságban is támogatást és óvást igényelnek, de… Gyermeküknek ez az egyetlen gyerekkora. És – bár bizonyos területeken nagyon különbözik az átlagos gyerekektől, – meg kell harcolnia a normál fejlődés nehézségeit. Ilyen például az önállóság fejlődése, ami sok esetben akadályba ütközik a túlzott féltés, és gyerekszerepben tartás miatt. A beteg gyerekeknek is meg kell élniük, hogy képesek egyedül boldogulni az életben, hogy félelmeikkel szembe tudnak nézni szülők nélkül. Ehhez fokozatosan messzebbre kell engedni őket, még ha szülőként ez erősebb szorongást is jelent, mint egy egészséges gyereknél. Ez halmozott probléma lehet, ha testvérek is vannak a családban. Ilyenkor még inkább meglátszódnak a különbségek, és feszültséget okozhat ez a testvérek között. Az önállóság megélése mellett pedig még a kortárs kapcsolatok jelenléte is fontos, a kettő általában erősen együtt is jár.

Még egy utolsó gondolat: a túl sok feladat és erős érzelmek kezelése miatt sok esetben túlérettekké válnak ezek a gyerekek, amire bizonyos szintig szükség is van, de figyelni kell rá, hogy a saját korosztályukkal is megtalálják még a hangot, ne legyenek túlzottan távol attól, ahol a betegség nélkül lennének. Ellenkező esetben érdemes pszichológusi segítséget keresni, akár csak egy kis támogató, szupportív terápiára.

betegség13Más gyerekek az ellenállással, vagy agresszióval reagálnak a szorongásra, ami szintén segítségkérésre ösztönözheti Önöket, hiszen ez egy pont után a gyermek testi épségét is veszélyezteti, ha az orvosi beavatkozásokkal szemben is jelen van ez a hozzáállás.

Harmadik eset a túlzott szorongás vagy visszahúzódás, ami azt jelzi, hogy a háttérben levő félelmek eluralkodtak a gyermeken, az ezeken való felülkerekedéshez egy bizonyos pont után ismételten a szakembert javasolnám.

A legfontosabb, amit szülőként megtehetnek, hogy érzelmileg támogatják a gyermeket, biztonságot és őszinteséget közvetítve neki.

Kategória: Óvodáskor, Kisgyerekkor (1-3 év), Kisiskolás kor, Zavarok, nehézségek | Címke: , , , , , , | 2 hozzászólás