Csoportfoglalkozás magatartászavar és hiperaktivitás témákörben

A közeljövőben csoportfoglalkozás indul Zuglóban, mely a szabályok, keretek betartására, szociális készségek fejlesztésére irányul. A hosszútávú csoportot ajánlom olyan gyerekeknek, akik küzdenek a beilleszkedéssel, sok konfliktusuk van kortársakkal és felnőttekkel, nehezen kontrollálják magukat. A következő oldalon egy rövid kérdőívvel is segíthetik, hogy milyen szempontokat vegyünk figyelembe a szervezéshez.

http://figyelemzavar.hu/kolyok-csoport-inditashoz-igenyfelmeres/

Kategória: Terápia | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Éjszakai történetek

Minden gyermek –és ezáltal szülő- életében van olyan nap, vagy időszak, mikor az alvás, az éjszaka nem annyira gördülékeny, nem valami nyugodt. Ilyenkor talán felelevenednek a csecsemőkori rendszeres éjszakai felkelések, a hosszas sírások, és talán a feszültség, aggódás, fáradság is. rémálmok 10Főképp az óvodás korban, de akár iskoláskor idején is kísérhetik rémálmok a gyermekek éjszakáját. Ilyenkor elképzelhető, hogy kiabálva, sírva ébrednek, és elmondják, rosszat álmodtak, de megeshet olyan is, hogy csak feszülten, izgatottan, akár sírva ébrednek, de nem tudnak beszámolni, mi is történt. A szülők első reakciója sok esetben az ijedség, hogy mi lehet gyermekükkel, vagy hogyan tudnák megnyugtatni, illetve vajon miért kísérik rémálmok gyermekük életét.

rémálmok 6A rossz éjszakák, nehéz elalvás, nyugtalan álmok sokszor testi problémákhoz kötődnek. Gyakrabban fordul elő, hogy nehezített az éjszaka, ha a gyermek beteg, főként, ha lázas. Olyan is előfordulhat, hogy aktuális testi érzései jelennek meg az álomban, persze sokkal jobban eltúlozva, ijesztően, vagy legalábbis rossz érzést vonva maga után. Így egy elzsibbadt láb, vagy egy elaludt kéz, vagy telített húgyhólyagok járhatnak erős stresszel, vagy furcsa álmokkal, ami felriadást, rossz érzést eredményez. De mi a helyzet a visszatérő rémálmokkal, a félelemérzettel olyankor, mikor a gyermek nem beteg? Mit jelenthet?

Az álom nagyon fontos része a gyerekek –és a felnőttek- életének. rémálmok 5Bár úgy tűnik, hogy akkor „csak” alszunk, pihenünk, teljesen kikapcsolunk, de ez nem teljesen így van. Az alvás különböző típusú agyi aktivitást jelent, amely periodikusan változik. Az egyik ilyen szakaszban (REM, azaz gyors szemmozgásos alvás) történik az álmodás, ami nagyon is hasonlít az ébrenlét állapotához. Az álmodás során olyan emlékeke, tartalmak, érzések dolgozódnak át, amely aznap, vagy abban az időszakban ért minket. Valahogy úgy lehet elképzelni, mintha a „mesévé” alakítással kiválasztanánk az emlékekből az, ami fontos, amire szükségünk van, ami befolyásol minket, és összekötjük korábbi élményekkel, érzésekkel. Persze mindegy szimbolikus képekben történik, sűrítve, sokszor bizarr formában, mert ezek a tartalmak mind egyszerre aktívak, és abból alakul ki egy történet. Így a rémálmok értelmét, ha sikerül megfejteni, megmutathatják, hogy mi az, ami jelenleg feszültséget, szorongást okoz a gyermek –vagy akár felnőtt- életében.

A rossz álmok során nem kell feltétlenül irdatlan nagy traumára gondolni. rémálmok 8Előfordulhat, hogy a gyermek érzékenyen él meg valamit, és fokozott szorongással jár számára, míg esetleg más nem is veszi észre azt. Elképzelhető, hogy fellépéstől, vizsgától fél, vagy csak megijedt valamitől, amit aznap látott. Ilyen szemmel a rémálmok jelenléte teljesen természetes. Azt mutatja, hogy a mindennapjainkban megélt élmények –akár jó, akár rossz-, hatnak ránk, és megmozgatják az érzéseinket. Vannak olyan időszakok, amikor fokozottabban vannak jelen rémálmok, még ha nem is feltétlenül jár mindegyik felébredéssel. Ilyen időszak az óvodáskor. Ilyenkor sok változás éri a gyermekek személyiségét, amely főképp az önállóságukról, én-erejükről szól. Álmaikban a félelmetes, nagy, irányíthatatlan világ, és érthetetlen események megjelenhetnek szörny, boszorkány, gonosz robot, vadállat képében, amik valamilyen módon kergetik a gyereket, vagy egy kedves szereplőt, akivel a gyermek azonosul. Amennyiben az ilyen álmok csak rövidebb ideig állnak fenn, nem kell aggódni, inkább csak biztonságot nyújtani a gyermeknek, és bátorítani a félelmek megküzdésére.rémálmok 3 Ha viszont hosszan, napi szinten vannak jelen hasonló álmok akár fél évig, akkor érdemes bevonni egy küldő szakembert, aki talán könnyebben rálát, hogy mi okoz ilyen nehézséget a gyereknek, mi az, ami ennyire megterheli. Van, hogy ez egy elakadt gyász, vagy indulatok elfojtása, vagy a hétköznapok bizonytalanságából adódó félelem, de közösen elindulhatnak egy úton, amellyel nem az álmok megfejtése, hanem a gyerek/személy harmóniája, kiegyensúlyozottsága a cél.

Mit tehet a szülő, mikor jönnek a rémálmok? Azon túl, hogy biztos támaszt nyújt, fontos része a megnyugtatásnak az is, hogy valahol megtanuljon megküzdeni a gyermek ezekkel az érzésekkel. Például: azzal megnyugtatják, ha megölelik, simogatják, átmennek hozzá, de ha rendszeresen, huzamosabb ideig átviszik saját ágyukba, akkor nem tanulja meg, hogyan kell szembenézni ezekkel a szörnyekkel (félelmekkel), ha jönnek. rémálmok 7Talán nagyobb segítség, ha –az adott álmon, mesén, történeten keresztül- megtapasztalhatja, hogy egyedül is megy neki, egyedül is szembe tud szállni a közeledő rossz érzéssel, ijesztő élményekkel. Ha fél éjjel, adhatnak neki bátorító kislámpát, fényt, vagy egy plüss „társat”, s így nem egyedül, bátrabban nézhet a küzdelem elé. Továbbá fontos lehet az álomról beszélgetni, megismerni a szereplőket, a főhős körül segítő személyeket, fegyvereket, védekező tárgyakat, biztonságos helyet keresni. Így az álom tartalma változni tud, és a gyermek szorongása is oldódhat. Persze erre inkább másnap, vagy akár pár nappal később van lehetőség. Sokszor nehezen beszélnek róla, de esetleg egy rajzon keresztül, vagy ha egy kedves játéka álmaként meséli el, könnyebben megnyílik.

Szerencsére a szülők sokszor jól ráéreznek gyermekük félelmére, és bátorítani tudják őt. Ezzel a pár gondolattal, praktikával talán még magabiztosabban tudják ezt megvalósítani, és könnyebb lesz megkülönböztetni, mikor van szükség szakemberre.

Kategória: Óvodáskor, Kisgyerekkor (1-3 év), Kisiskolás kor, Zavarok, nehézségek | Címke: , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Születési rendellenességgel, fogyatékkal született gyermekek nevelése

A gyermek születése ajándék. Vannak, akik nagyon várják, vannak, akik nehezebb helyzetben vannak, és dilemmákkal küszködnek, de általánosságban azt mondhatjuk, hogy egy gyermek születése öröm. betegség14Szokták kérdezni, mit szeretnének, fiút, vagy lányt, mire gyakran az a válasz, hogy „mindegy, csak egészséges legyen”. És mi a helyzet, ha nem az?! Talán ez is olyan helyzet, amire nehéz felkészülni. Már a terhes-gondozás alatt kiderülhet, hogy a magzatnál valamilyen rendellenességet tapasztaltak, de ettől még nem könnyebb a helyzet. Mindenképpen elindul egy belső, lelki folyamat, keresve a hibást, keresve az értelmet. A bűntudat nagyon sok esetben megjelenik, akár csak azért, mert felmerült bennük a gyermek elvetetése, akár azért, mert életvitelüket látják oknak a gyermek rendellenességére. Mit tegyen hát egy szülő, aki sérült gyermeket nevel? Ami szerintem egy nagyon fontos dolog, hogy vizsgálja meg érzelmeit. Azt is, amelyiket könnyű, és azt is, amelyiket nehéz. Sérült gyermek nevelése sokszor felemelő érzés, és aki testközelből tapasztalta, tudja, hogy mennyi szeretetet ad egy gyermek, és mennyit tanulhatunk tőle türelemről, alkalmazkodásról, elfogadásról. Sokszor olyan közösség alakul ki hasonló gyermekek és szülők között, ami egy nagyon biztos alapot, jó kötődéseket jelent. Ezeket az érzéseket és tapasztalatokat talán könnyebb felsorolni. Emellett azonban fontos szembenézni a negatív érzésekkel, és kétségbeeséssel is. Hiszen egy sérült gyermek születésénél a család hasonlót él át, mint a gyásznál. betegség15Mintha elgyászolnák azt az átlagos életet, amit minden szülő megálmodik, mikor gyermeket vár. Szükség van arra, hogy a család időt adjon magának, mert ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Természetes, ha olyan érzések jelennek meg, mint a düh, a félelem, a kétségbeesés, a szomorúság, a bűntudat stb. Ezeket az érzéseket megélni, felfedezni fontos, mert anélkül nem lehet továbblépni, hiszen ha nem veszünk róluk tudomást, attól még befolyásolni fognak bennünket. Furcsa paradoxon, hogy ezeknek a negatív érzéseknek a jelenléte természetes, és fontos lehet, hiszen ez a hiteles érzésünk, és teljesen adekvát. Ha képesek vagyunk észrevenni, képesek leszünk elengedni. Így nem fognak eluralkodni rajtunk. Persze van egy folyamata ennek, amelyben először egyfajta tagadás figyelhető meg, mintha nem is Önnel történne ez. Majd mikor már realizálódik élethelyzete, fokozatosan előkerül a düh, ellenkezés. Ilyenkor a szülők gyakran keresik az okokat, hibásokat, hogy a saját negatív érzések helyében táplálni tudják a haragot. Majd szép lassan, előkerül a szomorúság, levertség. Mintha az egésznek nem lenne értelme. A legvégén sikerülhet eljutni az elfogadásba, sikerül elfogadni, hogy gyermeke sérült, most az Ő gondozása az Ön feladata, és ebben reális megoldásokat, segítőket, stb. keres. Amikor elér ebbe a szakaszba, az nem jelenti azt, hogy már soha többé nem jelennek meg negatív érzések.betegség6 Sokkal inkább jelenti azt, hogy már megtapasztalta gyermekével a kapcsolatot, megértette, hogy másképp, de mégis felnevelheti Őt, időnként azonban előtérbe kerülnek a régi érzések. A csalódottság, hogy így alakult, a bűntudat, hogy felmerült korábban, hogy nem tartja meg, vagy egyszerűen a fáradság, és a düh azért, hogy másképp kell élniük. Időnkénti hangulati változás mindannyiunknál megfigyelhető. Amennyiben ez gyakori, és nehezíti mindennapi életét, érdemes segítséget kérni benne. Egy pár szót arról, hogy mire érdemes figyelni egy sérült gyermek nevelésekor: Nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést, anélkül, hogy a különböző típusú sérüléseket szétszednénk. Teljesen különböző egy értelmileg sérült gyermek egy testi fogyatékostól, vagy egy autisztikus zavarral küzdő egy halmozottan sérült gyermektől. Ami a legfontosabb talán, hogy olyan életritmust találjanak, ami minden családtagnak a legjobb. Hiszen az otthonnevelés szép és nagy áldozat, amely sok esetben az érzelmi biztonságot és a jó fejlődést jelenti, de ha erre a családnak nincs lehetősége, nem szerencsés belehajszolni magukat. A Gyerekeknek – és ez szerintem minden gyerekre igaz – jobban jön egy olyan szülő, aki aktuálisan rá tud hangolódni, figyelni tud rá és érzelmileg jelen van, mint aki túlterhelt. Ha ez azzal jár, hogy segítséget kérnek a nevelésben, gondozásban, akkor is. Inkább rövidebb ideig legyen jelen 100%-ban, mint felületesen folyamatosan elérve. Ami a személyiségfejlődés és nevelés részéről fontos lehet, hogy megtalálják azt az elvárási rendszert, amely megfelelő a gyerek számára. Hiszen másképp fog alakulni a fejlődés egy átlagos gyerekhez képest, de attól még bizonyos életkori változások ugyanúgy megjelennek (pl. serdülőkori hormonális változás, nemi szerepek). SANYO DIGITAL CAMERASok esetben előfordul, hogy a sérült gyerekektől nem várnak el semmit, nincs következménye a tetteinek, stb. Ezzel azt érik el, hogy nem tud fejlődni még magához képest sem. Ezért nagyon fontos lehet, hogy minél jobban fejlesszék önállóságát, kontrollját, érzelemkifejezését a gyermeknek, amelyben egy bizonyos szint fölött nem tud fejlődni – és fontos ezzel tisztában lenni -, de addig viszont érdemes motiválni, hogy érettebb legyen. Amennyire lehetséges, azért ne térjen el a kortársaitól, hisz vannak különbségeik alapjáraton is.

Kategória: Óvodáskor, Családi élet, Csecsemőkor, Kisgyerekkor (1-3 év), Zavarok, nehézségek | Megjegyzés hozzáfűzése

Ki hat a gyermekre?

A napokban azon gondolkodtam, hogy hogyan is van jelen a terápia a gyerekek életében. Előfordul sokszor, hogy a szülő arra számít, hogy ha a gyermeke pszichológushoz jár, akkor sínen van a probléma, majd ő megoldja. Ma egy anyukával találkoztam konzultáción, aki megkérdezte, hogy rossz volt-e a gyerek, azért hívtam-e be. Természetesen nem, csak nagyon fontos az együttműködés, hiszen nálam csak egy órát van a gyermek egy héten, vele meg ennél sokkal többet. Pont így a pedagógusok szerepe is nagyon nagy. Egy szorongó kisfiú tünete enyhülni kezdett a terápia hatására, nem járt ki annyiszor wc-re az utóbbi időben. Egyik nap azt hallom a folyosón, hogy egy pedagógus számon kéri, miért megy már megint wc-re….persze ezután az én foglalkozásomon is kikéredzkedett. Ez is jelzi, hogy mennyire fontos a gyerekek életében, hogy egy tünet, egy probléma felszínre kerülésekor a környezet is máshogy álljon hozzá. Az ész érvek ilyenkor nem hatnak.

Kategória: Hétköznapi pillanatok | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Apa és fia játéka

Pár napja egy izgalmas szerepjáték fültanúja lehettem. Kedves barátomék 3,5 éves gyereke és az édesapa között történt az eset, amelyben a fiú arra kérte édesapját, hogy játssza el, a zöld golyók az egyik irányba akarnak menni. A fiú persze ezt nem engedte, és hosszan, nevetve élvezte, ahogy ellenkezik a golyóknak, megtiltja nekik az áthaladást. Gyönyörű látni, ahogy a gyerekek leképezik mindennapi konfliktusaikat a játékaikban: egész nap szabályoknak kell megfelelni, és nagyon nehezen tudják akaratukat érvényesíteni -ki jobban, ki kevésbé-, de egy ilyen játékban átdolgozhatják az élményt, ellenkezhetnek akármennyit, főleg, ha ezzel az apát is lehet kicsit büntetni.

Kategória: Hétköznapi pillanatok | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Mit is lát a gyermek a hétköznapokban?

Ma a piacon jártam. Érdekes volt találkozni a 1,5 év körüli kisfiúval, aki édesanyját és nagymamáját kísérte el a vásárlásra. Elsőre talán felmerülhet a kérdés, hogy minek is vitték magukkal azt a pici gyereket, hiszen csak útban van, lassabb a vásárlás, kerülgetni kell másoknak is, és biztosan nem érzi jól magát. Azonban fontos észre venni azt is, hogy mennyi minden érdekeset lehet tanulni a világról a piacon. Azon túl, hogy milyen zöldségek vannak, és hol található a minőségi áru, talán olyanokat is megtapasztalhat a gyerek, hogy tömegben, sietségben hogyan lehet egymással bánni. Míg az egyik néni csúnyán káromkodott, és emiatt nem szolgálták ki, addig egy másik bácsi türelmesen kivárta, hogy a kisgyerek arrébb sétáljon. Mi mindent lehet itt tanulni a nagyvilágból!

Kategória: Hétköznapi pillanatok | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Az önállósodásról

Önállóság4Az önállósodás fogalma a közgondolkodásban leginkább a serdülőkorhoz kapcsolódik. A szülők elvárják gyermekeiktől, hogy a több jog, a több döntés mellé több felelősséget is vállaljanak a felnőttkor felé haladó gyermekeik. És bizony sokszor megfigyelhetjük, hogy ez milyen nehézséget is okoz, még akár a húszas éveikben járók számára is. Miért van ez? Mert az önállósodás nem csupán egy döntés a felelősségek átvállalásáról, hanem sokkal-sokkal korábban elkezdődik. Úgy az első hónapokban.

Az mostanság már ismert tény, hogy a csecsemő mintegy egybe olvadva érzékeli önmagát és édesanyját. Ebben persze vannak kutatók, akik kicsit másképp gondolkodnak, hiszen a csecsemők már nagyon korán élnek meg saját testérzetet, vagy vesznek észre összefüggéseket. Mégis annyit tudhatunk, hogy nagyon szoros a kapcsolat anya és gyermeke között. önállóság7Az első pár hónapban az anya mintha nem is létezne, csak gyermeke felé tud fordulni. No de néhány hónap után ez a teljes összeolvadás elkezd megbomlani, és a gyermek elkezd egyedül körültekinteni a világban. Eleinte csak annyiban nyilvánul ez meg, hogy észre veszi, hogy nem körülötte forog a világ, nem ő irányítja, hanem van ő, van az anya, és egyre több dolgot észre vesz a világból is. Ám elég hamar tovább megy az önállósodás útján. Nagyjából akkor lehet ezt érzékelni, mikor a gyermek elkezd mászni, járni. Hirtelen kiszélesedik a világ. Fontos itt tudni, hogy ezekkel az élményekkel alakul az én-identitása, és tapasztalja meg, hogy mi az, ami ő, és mi az ami nem. Ekkor már megvan az igény benne, hogy anyukájáról leváljon, de képességeit még kissé egybeolvadva érzékeli. Vagyis érdeklődik a világ iránt, de nincs veszélyérzete, nem tudja felmérni, mi fog történni. Fontos ilyenkor, hogy megtapasztalhassa a különválás örömét, de közben figyelmet is igényel. Megfigyelhető a későbbiekben, mikor ezt a “világ megismerését” gyakorolja, hogy vissza-visszamegy a szülőkhöz megmutatni, mit talált, mit látott. Ebben ez időszakban (másfél év körül járunk) fontos momentum ez a “bázis/szülők meglátogatása”.

Egy kicsit később, úgy két év körül megint változás áll be. A gyerekek iszonyú hisztisekké, akaratosakká válnak. Akik eddig kis-angyalok voltak, azok most sírva ellenkeznek. Akik eddig ellenkeztek, azok is. Önállóság2Nagy dilemma előtt áll a gyermek ebben az életkorban. Szeretne továbbra is különálló, világfelfedező lenni, de közben megjelenik a félelem, hiszen elkezdi észre venni, hogy ő nagyon kicsi, a világ pedig nagy.  Ezért feszült, nem lehet kitalálni, mit is akar. Előfordul, hogy szavakban ellenkezik, de egyébként azt csinálja, ami ellen hisztizik. Nem könnyű egy időszak se gyereknek, se szülőnek. Segítség lehet ilyenkor, ha kicsiben részt vehet a dolgokban, vagyis önállóan megcsinálhatja, amire képes, még ha ki is kell várni a ezt a szülőnek. Élvezni fogja, és fejlődik tőle, ha kipróbálhatja a felnőtt tevékenységeket (takarítás, főzés, telefonálás), csak valamilyen kicsinyített formában, vagy játékosan. Nagyon gyakori (és fontos) az utánzás ilyenkor.

Önállóság3Máris az óvodás korban járunk, ahol nem csak maga körüli tevékenységekben önállóbb, de a nap nagy részét a szülőktől eltávolodva tölti. Ebben akkor tud a legsikeresebb lenni, és legjobban érezni magát, ha ez egy folyamat, és nem váratlan traumaként éri őt.

Az ezt követő években kiegyensúlyozottabban alakul az önállóság. Gyermekek és szülők fokozatosan, rugalmasan változtatják a rendszert, hiszen a gyerekek egyre több dologban tudnak feladatot vállalni, és egyre több területen képesek az önállóságra. Hangsúlyoznám, hogy fontos is ez a változtatás, még ha ez a testvérek közötti különbséghez vezet, hiszen megélhetik, hogy az életkorral más elvárási rendszerbe tartoznak, és nem csak jogaik, hanem felelősségük is nagyobb. ÖnállósodásÍgy a serdülőkorban, mikor újra egy viharosabb időszakba érünk, nem váratlanul éri a családot az önállósodási igény, hanem egy újabb pontot, a leválás kiteljesedését láthatjuk. Talán ez jár a leglátványosabb konfliktusokkal, de érdemes szem előtt tartani a serdülő azt a feladatát, hogy ezután felelősségteljes, egyedi felnőtté kell válnia. Bízzanak meg bennük. Ha az előtte levő években fokozatosan haladtak ezen az úton, könnyebben megtalálják a megoldást, és a veszekedések, feszültségek csak emlékekké válnak. Ha viszont megreked az önállóságuk, azon nehezen tudnak továbblépni, és több zűrhöz vezet, mint egy serdülőkori “normál krízis”, amin mindenki átesik.

Kategória: Óvodáskor, Családi élet, Kisgyerekkor (1-3 év), Kisiskolás kor, Serdülőkor (14-18 év) | Címke: , , , , , , , , | 1 hozzászólás